Tanszék története Tájtervezési Tanszék - Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet
Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék
Tanszék története
A tájtervezési diszciplína önállóvá válása és oktatása
A tájtervezési oktatást Mőcsényi Mihály egyetemi tanár a kertépítészeti szak létrehozását követően 1963-tól vezette be. A Tájrendezés tantárgy interdiszciplináris jellegének megfelelően az oktatásban meghívott előadóként erdészek, várostervezők, urbanisták, utas-tervezők, vízépítők is részt vettek.
A kert és a táj diszciplinák intézményi önállóvá válása 1982-ben, a Környezetgazdálkodási és Dendrológiai Intézet létrehozása keretében történt. Ekkor jött létre a Kertépítészeti és a Tájrendezési Tanszék. A Táj- és környezetrendezés tantárgy keretében a tájtervezés oktatása az egyes tájtípusok szerint tematikusan történt. A mezőgazdasági táj keretében a talajvédelem került az előtérbe. Az ipari táj tervezésére az iparterületek és a bányautótájak rehabilitációs terveinek készítése kapcsán került sor. Az üdülő tájaknál a vízpartok zöldfelületi kialakítása vált hangsúlyossá. Az infrastruktúra vonalas létesítményeinél az autópályák menti terek rendzésére történt.
A hazai szakmai életben és az oktatásban is egyaránt minőségi fordulatot jelentett a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar létrejötte 1992. szeptember elsejétől. A Karon belül öt tanszék került kialakításra. A tájléptékű feladatok oktatására megalakult a Tájvédelmi és Tájrehabilitációs valamint a Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék. Tanszékünk az utóbbi nevet a mai napig megőrizte, amelynek vezetője 31 éven keresztül Csemez Attila volt. A Tanszéket 2012 óta Kollányi László irányítja.
Az oktatásban változást jelentett a 2001/02-es tanévtől kezdve – az azonos első két éves képzést követően – harmadévtől a szakirány-választási lehetőség. A megnövekedett, 70-80 fős évfolyamoknál az intenzív kiscsoportos foglalkozásokat akkor a négyféle szakirány kialakításával biztosították. Tanszékünk értelemszerűen a tájtervezési és területrendezési szakirányt vitte. A 2009/10 tanévtől – Mőcsényi Mihály régi álma valóra vált – bevezetésre került a kétszintes oktatás, az országos gyakorlatnak szellemében nálunk is elkülönült a BSc és az MSc képzés.
Az oktatásban – Julius Gy. Fábos professzor tevékenységéhez hasonlóan – mi is bevezettük a „paperless Landscape-planning” technológiát. Hazánkban elsőként, a Tervezett Dunai Nemzeti Park területrendezési tervénél alkalmaztuk a számítástechnikát. Újdonságot jelentett, hogy a csőtollal történt rajzolás helyett nyomtatott lapok formájában dokumentáltuk a terveket. A korszerű oktatás tanszéki önerőből létrehoztunk egy hat férőhelyes számítástechnikai laboratóriumot.
Országosan is elismert térinformatikai eredményeink alapján 19-szer Tanszékünk szervezésében kerültek évente megrendezésre a „Térinformatika a felsőoktatásban” szimpóziumok. Az egynapos rangos rendezvények voltak két évtizeden át a felsőoktatásban résztvevő és térinformatikát oktató tanárok eredményeinek bemutató lehetőségei és tapasztalat-cseréjének színhelyei.
A tájtervezési oktatást Mőcsényi Mihály egyetemi tanár a kertépítészeti szak létrehozását követően 1963-tól vezette be. A Tájrendezés tantárgy interdiszciplináris jellegének megfelelően az oktatásban meghívott előadóként erdészek, várostervezők, urbanisták, utas-tervezők, vízépítők is részt vettek.
A kert és a táj diszciplinák intézményi önállóvá válása 1982-ben, a Környezetgazdálkodási és Dendrológiai Intézet létrehozása keretében történt. Ekkor jött létre a Kertépítészeti és a Tájrendezési Tanszék. A Táj- és környezetrendezés tantárgy keretében a tájtervezés oktatása az egyes tájtípusok szerint tematikusan történt. A mezőgazdasági táj keretében a talajvédelem került az előtérbe. Az ipari táj tervezésére az iparterületek és a bányautótájak rehabilitációs terveinek készítése kapcsán került sor. Az üdülő tájaknál a vízpartok zöldfelületi kialakítása vált hangsúlyossá. Az infrastruktúra vonalas létesítményeinél az autópályák menti terek rendzésére történt.
A hazai szakmai életben és az oktatásban is egyaránt minőségi fordulatot jelentett a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar létrejötte 1992. szeptember elsejétől. A Karon belül öt tanszék került kialakításra. A tájléptékű feladatok oktatására megalakult a Tájvédelmi és Tájrehabilitációs valamint a Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék. Tanszékünk az utóbbi nevet a mai napig megőrizte, amelynek vezetője 31 éven keresztül Csemez Attila volt. A Tanszéket 2012 óta Kollányi László irányítja.
Az oktatásban változást jelentett a 2001/02-es tanévtől kezdve – az azonos első két éves képzést követően – harmadévtől a szakirány-választási lehetőség. A megnövekedett, 70-80 fős évfolyamoknál az intenzív kiscsoportos foglalkozásokat akkor a négyféle szakirány kialakításával biztosították. Tanszékünk értelemszerűen a tájtervezési és területrendezési szakirányt vitte. A 2009/10 tanévtől – Mőcsényi Mihály régi álma valóra vált – bevezetésre került a kétszintes oktatás, az országos gyakorlatnak szellemében nálunk is elkülönült a BSc és az MSc képzés.
Az oktatásban – Julius Gy. Fábos professzor tevékenységéhez hasonlóan – mi is bevezettük a „paperless Landscape-planning” technológiát. Hazánkban elsőként, a Tervezett Dunai Nemzeti Park területrendezési tervénél alkalmaztuk a számítástechnikát. Újdonságot jelentett, hogy a csőtollal történt rajzolás helyett nyomtatott lapok formájában dokumentáltuk a terveket. A korszerű oktatás tanszéki önerőből létrehoztunk egy hat férőhelyes számítástechnikai laboratóriumot.
Országosan is elismert térinformatikai eredményeink alapján 19-szer Tanszékünk szervezésében kerültek évente megrendezésre a „Térinformatika a felsőoktatásban” szimpóziumok. Az egynapos rangos rendezvények voltak két évtizeden át a felsőoktatásban résztvevő és térinformatikát oktató tanárok eredményeinek bemutató lehetőségei és tapasztalat-cseréjének színhelyei.