Doktori képzés

Utolsó frissítés: 2021 november 17.

A Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola (TTDI) azokat a tudományos kutatási és fejlesztési irányokat, feladatokat kívánja magába foglalni, amelyek tájépítészeti, tájökológiai, környezeti problémakörök komplex vizsgálatával és a tervezést, fejlesztést, megújítást, védelmet és rehabilitációt tudományosan megalapozó tervezéselmélettel,  kockázati és hatástanulmánnyal, fejlesztési stratégiai tervezéssel, továbbá az ökológia és tájökológia tudományterületén a klímahatással, valamint a természetes és ember által befolyásolt ökológiai rendszerek modellezésével foglalkoznak. A vizsgált ökológiai és táji/területi rendszerek összetettsége miatt a kutatások erőteljesen támaszkodnak a tervező-mérnöki, a matematikai és az informatikai/térinformatikai módszerekre.

A fenntartható fejlődés cél- és feltételrendszerét alapul véve a tájépítészeti, a környezet- és a természetvédelmi, valamint a területfejlesztési feladatok alapvető átalakulásokon mennek keresztül. Az EU-hoz történt csatlakozás még fokozottabban előtérbe állította a piaci versenyképességet, az EU normáinak teljesítését, valamint a mindezekkel összefüggő tevékenységek minőségbiztosításának kérdéseit. A Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola az ezekkel kapcsolatos előrejelzési, tervezési, döntés-előkészítési, irányítási feladatok tudományos hátterének megalapozását tűzte ki célul, amely holisztikus és egyben interdiszciplináris közelítést tételez fel. Az agrárium, a táj értékőrző kezelése és fejlesztése, illetve a település- és térségfejlesztés szempontjából is kiemelkedően fontos a tágabb értelemben vett emberi környezet, a táj mindenkori állapota, annak hasznosíthatósága, terhelhetősége, az ökoszisztéma-szolgáltatások szintjének és sokféleségének megőrzése és helyreállítása, hiszen mindez a társadalom életminőségének, „jóllétének”, a tájak és települések fenntarthatóságának, élhetőségének alapvető feltétele. A táj vizsgálatával, valamint az erre alapozott fejlesztés-rendezés tudományos és módszertani alapjaival számos szakterület foglalkozik. A műszaki, a tájökológiai és ökológiai, az ökonómiai, valamint a környezetesztétikai szempontok együttes figyelembe vétele érdekében, mindezek integrálásában kiemelkedő szerepe van a tájépítészetnek és az informatikának/térinformatikának.

A TTDI kutatási területe kiterjed a helyi és térségi klíma hatásainak, a kitettség, az érzékenység, a sérülékenység, a kockázat, valamint az ökológiai alkalmazkodás lehetőségeinek vizsgálatára is. Ezek a kutatások több hazai és nemzetközi kutatási projekthez kapcsolódnak. 2007 és 2011 között működött az MTA-BCE Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz Kutatócsoport, amelynek bázisát a BCE Kertészettudományi Kar, Matematika és Informatika Tanszék képezte. 2012-ben a Kutatócsoport a DI törzstagja, Bozó László MTA tag vezetésével a BCE Matematika és Informatika (jelenleg Biometria és Agrárinformatika) Tanszék szervezeti egysége lett. Az ökológiai hatások és kölcsönhatások keretében különösen fontos azoknak a környezeti elemek és folyamatoknak a vizsgálata, amik a tájhasználatot meghatározhatják, illetve befolyásolhatják, illetve amik a rontott, degradált területek rehabilitációjához, újrahasznosításához tudományosan megalapozott módszer kidolgozását segítik. A rehabilitációs folyamatok modellezése a táj, a területhasználat tervezhetősége szempontjából döntő fontosságú.