Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék

Rerrich Béla

Rerrich Béla hazai tanulmányai során az építészeti eklektikán nevelkedett és nem kertépítésznek készült. Későbbi kertművészeti munkáiban megnyilvánuló látásmódját azonban bizonyára meghatározták a híres nagybányai festőiskolában folytatott tanulmányai, ahol Hollósi Simon a mestere. Műegyetemi tanulmányai, műépítészi oklevelének megszerzése után rövid ideig tanársegédként dolgozott Petz Samu mellett, aki a kor eklektikus építészetének kiemelkedő képviselője volt. A kerttel, mint az építészeti alakítás tárgyával és mint feladattal igazán első Angliai tanulmányútja során találkozott. Második szakmai tanulmányútja már kifejezetten ezt a célt szolgálta: megismerni a kertépítészeti alakítás műfaji sajátosságait. 1907-ben a Földművelésügyi Minisztérium ösztöndíjával Versailles-be utazott, hogy az ott működő, Európa-szerte elismert Kertészeti Akadémián kertművészetet és kerttervezést tanuljon. Későbbi kertépítészeti működése szempontjából ez a döntő momentum, innen kezdve módszeresen készült a feladatra.

Versailles-i tanulmányai mellett Párizsban, E. F. André kertépítész műtermében dolgozott, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen és tanulmányutakat tett a franciaországi történeti kertek megismerésére. Ezt követően visszatért Angliába T. H. Mawson kerttervező műhelyében részt vett kertépítészeti tervek készítésében, majd beutazta Belgiumot, ahol a közelmúlt szentimentális kert-korszakának számos alkotása található.

1908-ban meghívást kapott a budai Magyar Királyi Kertészeti Akadémiára, hogy kerttervezés előadásokat tartson, amivel megkezdődött tanári pályafutása. Ehhez azonban további ismeretekre és tapasztalatokra volt szükség. Ezért még ebben az évben beiratkozott Európa leghíresebb kertészeti főiskolájára, a Berlin melletti Dahlemben lévő Kertészeti Tanintézetbe, hogy kertművészetet hallgathasson. Oktatott és tanult egyidejűleg, miközben építészeti-tervezői tevékenységét is fenntartotta. Az utolsó egyetemi tanulmányokra 1914-ben került sor, a budapesti Tudományegyetemen botanikát tanult egy évig, miközben kitört az Első Világháború.

A Tanintézetben dolgozott és tanított 1908-tól haláláig, amelynek 1914-től rendes tanára és 1918-1923-között igazgatója volt. A kerttervezést 1907-ig, Rerrich belépéséig a dísznövénytermesztéssel együtt, ill. annak részeként egy fő tanította. Rerrich a "Kerttervezés" és a "Kertművészet" tantárgyak diszciplína- és iskolateremtő első tanára.

Rerrich oktató és tervező munkájában szakított a korra jellemző gyűjteményes kertek modorossá vált sematizmusával. A mértani kert hazai megteremtője és elterjesztője, s ezzel a modern európai kertépítészet hazai előfutára volt, akinek elévülhetetlen érdeme, hogy munkája révén a hazai kerttervezés és a kertművészet oktatása ma is lépést tart az európai fejlődéssel. Munkája azonban nemcsak egy stíluskorszak megjelenéséhez kötődött.

Rerrich igazgatóként intenzíven foglalkozott a Tanintézet fejlesztésével is. Az 1897-ben létesült budai növényházak és üzemi létesítmények 25 év alatt tönkrementek, igen rossz műszaki állapotuk miatt felújításuk elkerülhetetlenné vált. Az akkori pénzügyminiszter - Rerrich sürgető felterjesztéseire - végül 1923-ban a felújításhoz és korszerűsítéshez szükséges forrásokat biztosította és Rerrichet bízta meg a tervek elkészítésével és a kivitelezés műszaki irányításával. Ez önmagában is igen nagy feladatot jelentett, és Rerrichnek emellett más építési-tervezési feladatokat is teljesítenie kellett. Igazgatói megbízatását ezért 1923-ban átadta, hogy minden idejét a budai telep építészeti felújítására és korszerűsítésére fordíthassa.

E nagyszabású munkálatok befejeztével, 1928-ban újabb, teljes embert kívánó megbízatás következett, a szegedi fogadalmi templom és egyetemi épületegyüttes. Így Rerrich - bár voltak elképzelései - sosem tért vissza igazgatói megbízatásához. Tanárként azonban az Intézet kötelékében marad és az általa kidolgozott diszciplínákat, a Kerttervezést, a Kertészeti építészettant és a Földméréstan c. tárgyakat mindvégig oktatja. Az ő munkája alapozta meg a mai tájépítész képzést minden tekintetben. Korai halála megakadályozta, hogy minden elképzelését kiteljesítse, de utóda, Ormos Imre értő követője volt és befejezte a feladatot. Rerrich diszciplína-teremtő munkája folytatásaként Ormos létrehozta a Kerttervezési Tanszéket és ezzel a később létrejövő önálló táj- és kertépítészeti szak alapját.